...Legalábbis, Spanyolország-szerte. Ez Valencia. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy ezért költöztünk pont ide Budapestről, de azért benne volt a pakliban. Az első bejegyzésben minden olyasmit összeszedek Nektek, amit ÉN személy szerint szeretek Valenciában, és ami belejátszott, hogy a párommal közös döntésként, ezt a várost választottuk új otthonunknak.

Magyar szemmel Valencia

Még frissek-újak vagyunk Spanyolország harmadik legnagyobb városában, ami lakosságát tekintve a magyar főváros kb. felét teszi ki. A "hasznos városrészek" viszont sokan vannak, azaz tágas az a tér, amelyben az ember nézelődhet, ehet-ihat, szórakozhat, kulturálódhat. Magyar szemmel az egyik első komolyabb furcsaság, hogy a spanyolok a főzést mintha nem igazán kedvelnék, ellenben napi szinten ülnek ki a teraszokra - a 16-18 fokban bizony januárban is, ami a leghidegebb hónap Valenciában - mert valahogy úgy vannak ezzel, hogy "most kell magunkat jól érezni, nem holnap", így mindig megragadják az alkalmat egy kávéra, sörre, borra vagy kisebb vacsorára. Ünnepek alkalmával is a házon kívül fogyasztást preferálják az otthoni vendégfogadással szemben. Emellett, egyedül is szívesen ücsörögnek be és ki ide-oda, kortól, nemtől, társadalmi státusztól függetlenül.

Valenciai hölgyek a teraszon 2021. augusztusában:

Spanyol tányér

Magyarországon a tányér minél inkább meg van pakolva, annál jobb, de a spanyolok nem így vannak ezzel. A tapas-kultúra valójában azt jelenti, hogy a kellemes italok mellé kikérnek egy-egy kis tányérkán finomságokat, hogy jobban csússzanak a sörök, borok, vermutok. Sangriát jellemzően a turisták isznak, bár van Valenciában egy nagyon finom, ahhoz hasonlatos ital, a "Tinto de verano", azaz a "A nyár vöröse", amelyet náluk is szoktam elvétve látni az asztalokon. Míg itthon egy "tapasbár" általában éttermi élmény, hiszen "ma este akkor jó kis spanyol kaját eszünk", Valenciában a tapas minden egyes nap velejárója, ahogy a bárbéli időtöltés is - és bizony szinte minden bárban van tapas. Vagy minimum "pintxo", ami kis falatnyi szendvicseket takar mindenféle feltétekkel véres hurkától a kolbászkrémen át a kecskesajtig, és alapvetően Baszkföldről ered.

Pintxo-k - a fogyasztás zárásával, fizetéskor meg kell mutatni a nálunk lévő pálcikákat, mivel amúgy szabadon, pultról lehet begyűjteni a falatkákat.

Az új meg a régi meg az ember maga

A Mediterráneum egyik legvonzóbb vonása nyilvánvalóan az építészet, a kis macskaköves, szűk utcák, az egyszer homokszínű, máskor színes épületek és az aprócska boltok... Node, Valencia némiképp kilóg a sorból, ugyanis, bár nagyon szép óvárossal rendelkezik, a Santiago Calatrava által tervezett Művészetek és Tudományok Városa nevet viselő kulturális épületegyüttes monumentális, modern, futurisztikus és egészen különleges hatást, arculatot ad a városnak. Nem véletlenül vált az elmúlt nagyjából 20 évben, amióta elkészült, különböző forgatások és események helyszínévé, továbbá varázsol el időről-időre sokezer látogatót. A város felújításairól egyébként a vezetés úgy nyilatkozik, hogy szeretnék, ha minden ember valóban otthonának érezné Valenciát.

Grandiózus épületek:

Valencia másik különlegessége - amelyhez kapcsolódva egyébként ez a városrész is elterül - a Túria nevet viselő kiszáradt folyómeder. A Túria folyót az 1957-es nagy árvíz után inkább a várostól délre terelték, a medrét pedig parkosítottak az évek során - végül 1986-ban került átadásra. Mostanra a város egyik legkomolyabb közösségi élményt, sportolási lehetőséget, természeti közelséget, romantikus andalgást és mindennapi feltöltődést biztosító terepe. Összesen 9 km-es zöldterületként fut végig a városon, felette pedig 18 csodálatos, történelmi híd köti össze a város oldalait egymással. (És a mi egyik személyes kedvencünk is Valenciában.)

Parttól partig

Valenciában mind a 6 partszakaszt ingyenesen lehet használni. Míg a kikötőtől északra elterülő strandok urbánusak, tágas, pálmák és éttermek övezte sétánnyal, addig dél felé haladva természetes környezetet, zöld tetejű homokbuckákat találni... Amelyek után aztán El Salernél, ez már Valencia egyik elővárosa, egy nemzeti park széléhez ér az ember. Az El Saler nevű partszakasz egyébként csodálatos, bár eddig csak téli szezonban láttuk, nagyon várom, hogy strandolóként is kipróbálhassam.

El Saler 2023. január 4-én:

---

A háttérsztorink:

2019. nyarán Barcelonában azt éreztük, ez az első város külföldön, ahol tudnánk élni. Azonban a katalán helyzet számunkra nem túl biztató, pláne, hogy az "eredeti" nyelvet, a Castellano-t, amit mi spanyolként ismerünk, ők nem szívesen használják, rögtön két nyelv pedig sok lett volna a nulláról. Aztán egymástól függetlenül, mindketten olvastunk Valenciáról, ami szintén nem kisváros, de annyival kisebb, ami élhetővé teszi, itt a saját nyelvüket, a Valenciano-t nem annyira erőltetik, és nem is akarnak önálló állammá válni. Viszont sok ponton hasonló a két város hangulata, és mindkettő rendelkezik tengerparttal - aminek híján Madrid például szóba sem jöhetett. Egyenes repülőjárat van Budapestről, 3 órás az út, így a látogatások is könnyen megoldhatók. A covid 2 évében álmodoztunk, tervezgettünk, végül mindennel együtt, ideértve az én szövegíró vállalkozásom lezárását és a barátom felmondását a munkahelyén, úgy döntöttünk, kiköltözünk, és 2022. novemberében már lakást is találtunk kint... A folyamat pedig január elején ért "finisbe".