Az, hogy a nyaralás tervezésekor kigyűjtjük, milyen látnivalókkal találhatjuk szembe magunkat az adott helyen, alapvető. Legalábbis azoknak, akik nem a pihenős-tengerparton fekvős kiruccanást preferálják. Aki utazó, tehát nem nyaralni megy, hanem hosszabb időt tölt egy adott helyen, nyilván lazább tempóban, de szintén vágyik a felfedezésre... És mi a helyzet a kiköltözőkkel? Ha magunkból indulok ki, nos, nálunk lényeges volt, hogy az alábbi mondatok gyakran elhagyják a szánkat: "Nem ruccanunk el oda, csak egy laza délutánra?... Ma semmihez nincs kedvem, de oda kinézhetünk... Hazafelé nem ugrunk be oda, csak egy órára?"

A kiemelt betűs részek olyan látnivalókat takarnak, amelyek nem-turistaként is bármikor felfedezhetők, ahol bármikor eltölthet az ember 1-2 órát, és nem konkrét program, de nem is otthonülés. Számunkra szempont volt, hogy mindenképp olyan városban éljünk, és annak is egy olyan környékén, ahol 10 perces sétatávolságban is "ki lehet mozdulni", anélkül, hogy az ember bármilyen komolyabb programot tervezne... Ez az egyik, amit úgy szeretek Valenciában!

A Mercado Central kívülről - magáról az épületről a cikk végén írok :)

Turia, a kiszáradt folyómederből lett várospark

Most akkor képzeljétek el, hogy Budapesten a Duna olyan árvizet generál, hogy inkább az elvezetése mellett döntenek, a medrét hagyják kiszáradni, majd parkosítják. Ez történt Valenciában, és a 20. század közepétől a végéig folyamatosan fejlesztették, változtatták a kiszárított folyómeder arculatát. A 9 km-en át kanyargó zöldterület kettévágja a várost, és 18, ebből számos történelmi híd fut át felette.

Amikor kellemes időtöltés a cél, akkor a Turia sokoldalú lehetőséget ad. Pikinikterek, pálmaparkok, narancsfás ligetek, sekély műtavak és a modern múzeumi negyed várják a nezlődni vágyókat... Míg a mozgékonyaknak futópálya, külön biciklisávok, sportpályák és szabadtéri fitnessparkok adják meg, amit keresnek. Mi nagyjából 7 perc sétára lakunk az egyik Turia-lejárótól, így nem kell külön felkészülni egy kis kiruccanásra, bármikor ki lehet menni fejet szellőztetni vagy egy bérelhető ValenBisivel kicsit tekerni a parkban.

Ízelítő a Turia Parkból:

A modern múzeumi negyed

Nem ez a hivatalos neve, hanem "Művészetek és tudományok városa", de igyekeztem érzékletesen megfogalmazni azt, amit ott kap az ember. Santiago Calatrava tervezte a nagyjából 20 éves komplexumot - több éven át, több ütemben zajlottak az építkezések és átadások. A Zene Palotája, a Művészetek Palotája, az Opera, a Tudományok Múzeuma, a modern művészetek kiállítótereként is szolgáló Pálmaház, az Oceanográfic (azaz egy Tropicarium-jellegű állatkert) is itt találhatók. Ezek látogatása, programjai nyilván nem ingyenesek, nem is feltétlenül olcsók, de az épületek közt tett séta már önmagában elképesztő élmény. A monumentalitás Gaudí által inspiráltan jelenik meg Calatrava világhírű épületein, amelyek közt sétálva az ember óhatatlanul azt gondolja: mekkora csoda, milyen hatalom a művészet és a tudomány! És nem kicsinek érzi magát ettől, hanem beletágul a hatalmasságába... OK, ez nem volt túlzottan objektív, elég személyes indíttatásból írtam, de sokan számoltak már be hasonlókról!

A repülőről is látszik, miközben ereszkedünk Valencia felett...

A Botanikus Kert

A város fő botanikus kertje, amely a Valenciai Egyetemhez tartozik, 2,5 Eur / fő (normál jegy) áron látogatható, és ez nem időkorlátos! Bár már az 1500-as évek közepén elindultak itt a növénygyűjtések, tanulmányozások, egészen az 1700-as évek végéig várni kellett arra, hogy a város elkerítse ezt a részt, és múzeummal, oktatási területtel, konferenciateremmel együtt mindennapi működésbe hozza. A számos különleges növény, rengeteg pálmafa tövében elhelyeztek padokat, így akár olvasni, rajzolni, tanulni, meditálni is ki lehet járni oda. Időszakos kiállítások is szoktak lenni a kertben található kiállítótérben, erre is mindig érdemes benézni, mert egyáltalán nem csak a növényekhez köthető témákkal várnak. (Nekem például a Latin-Amerika piacainak életét bemutató fotósorozat égett nagyon az emlékeimbe.) Nyitvatartása szezonális, a sötétedéshez kötött, (télen pl. este 6-ig látogatható).

Hangulat, nyugalom január elején:

El Cabanyal és a Las Arenas Beach

El Cabanyal nem éppen a luxifenszi negyedek közé tartozik, viszont nagyon érdekes története van. Egykor halászok lakták ezt a kerületet, amely egyik részén többszintes épületek, birtokok voltak karcsú tornyokkal, másik felében pedig a halászok ingatag, fehérre meszelt, apró épületei nádtetővel, amiket egy-egy vihar gyakran megtépázott. Az 1700-as, 1800-as években három nagy tűz is lecsapott a környékre, így újra kellett gondolni az építkezéseket. Ezt követően egyre többen érkeztek ide nyaralni a középosztály tagjai közül, és megjelent a helyi építkezésben a modernizmus... Minden tulajdonos belevitte egyéni stílusát, így az épületek az azonos stílus ellenére, egyformának egyáltalán nem nevezhetők. Érdemes nézni a homlokzatokat, egyéni csempéikkel.

Időközben a környék egy kicsit lerobbant, nem is a legbiztonságosabb része Valenciának, de voltak, akik felfedezték maguknak. El Cabanyal központi szereplője lett egy fejlesztési tervnek, ami nagyjából 1600 ház lebontásával járt volna, ám ez ellen kiálltak a lakosok, és az eseményeknek Spanyolország-szerte híre ment. Bár a házak végül megmenekültek, védettséget kaptak, és bontás helyett az eredeti állapotukba való helyreállítás győzött, a rehabilitáció üteme is lelassult, így a környék egyszerre vált kallódóvá és valahogyan mégis feltörekvővé...

Innen közelíthető meg, illetve ide tartozik a Las Arenas nevű partszakasz is gyalogosan. Igazából bármelyik partját írhatnám Valenciának, hiszen mindegyik ingyenesen használható. A Las Arenas az egyik leginkább kiépített, csodás étterem-sorral és pálmás sétánnyal várja a látogatókat. Tulajdonképpen egész évben, hiszen a nyitvatartások itt nem minden hely esetén szezonhoz kötöttek, és bizony-bizony, vannak, akik a partra, ha nem is fürdeni, de sétálni, sportolni télen is kijárnak.

Az óváros: El Carmen és a Central Mercat

Erről talán teljesen felesleges külön írni, mert bármelyik spanyol nagyváros régi részeibe keveredik be az ember, mintha folyamatosan üldöznék a látnivalók. Amit én nagyon szeretek Valenciában, hogy kis, szűk, kacskaringós utcák és a tágas terek arányosan váltják egymást, amikor már azt hiszem, kész, elvesztem, ott egy nagy tér, és könnyű megtalálni a "kiutat". Itt például említésre és nézegetésre méltó terek szökőkútjaikkal a Plaza del Patriarca, a Plaza de la Virgen, a Plaza de Rodrigo Botet..., illetve a Központi Piac körül húzódó terek (és utcák). Nagyon jó Valenciában az is, hogy az emberek nem szégyellnek kiülni padokra. Imádnak, akár egyedül is ücsörögni, ilyenkor szívesen fordítják a napfény felé az arcukat, vagy beszélgetnek egymással, függetlenül attól, egyébként ismerik-e egymást.

A Plaza de Rodrigo Botet egy január végi napon...

Szerintem nem vagyok egyedül, de akár akarok venni valamit, akár nem, a piacozás kiváló program. Turistaként meg helyi lakosként is. Miért? Mert itt igazán el lehet merülni egy kis helyi életérzésben! Szerencsére a gyönyörű, 1928-ban átadott Central Mercat (spanyolul Mercado Central) gondoskodik "nasiról" is, hiszen több sonka-kolbász-, illetve sajtstandon lehet venni sétáló falatkákat, de ugyanígy poharas gyümölcssalátát és smoothie-t is. Európai szinten egyébként ez az egyik legnagyobb központi piac a maga 8000 négyzetméterével. Az elmúlt 2 évben pedig a piac köröli terület is teljes ráncfelvarráson esett át, a gyalogosok, biciklisták, rolleresek és mozgáskorlátozottak számára tették könnyebben használhatóvá. A helyi szemlélet szerint, "mindenki tere" lett.

A cikkben csak saját képeket használtam.

---

Üdvözöllek a blogomon, mint a neve is mutatja, engem Virágnak hívnak, és 2023. januárjától Valenciában élek a párommal. Ez az első külföldre költözésem, és mind "friss helyiként", mind pedig "turista szemmel" igyekszem dokumentálni azt, milyen is itt lenni. Ezzel nem titkolt szándékom, hogy meghozzam a magyarok kedvét egy-egy valenciai városlátogatásra, hiszen újonnan választott otthonomról azt gondolom, lenyűgözően szerethető hely. Aki pedig a kiköltözést fontolgatja, a szememen keresztül egy kicsit jobban ráláthat, neki tetszene-e Valencia... :) A blogra felkerülő fotók mind sajátok, (vagy én, vagy a barátom készítette őket), így ezek felhasználása engedélyhez kötött!