Virág és Valencia

2023.jan.30.
Írta: jaszvirag Szólj hozzá!

A 7 legtutibb látnivaló Valenciában: ingyen vagy pár Euróért

Az, hogy a nyaralás tervezésekor kigyűjtjük, milyen látnivalókkal találhatjuk szembe magunkat az adott helyen, alapvető. Legalábbis azoknak, akik nem a pihenős-tengerparton fekvős kiruccanást preferálják. Aki utazó, tehát nem nyaralni megy, hanem hosszabb időt tölt egy adott helyen, nyilván lazább tempóban, de szintén vágyik a felfedezésre... És mi a helyzet a kiköltözőkkel? Ha magunkból indulok ki, nos, nálunk lényeges volt, hogy az alábbi mondatok gyakran elhagyják a szánkat: "Nem ruccanunk el oda, csak egy laza délutánra?... Ma semmihez nincs kedvem, de oda kinézhetünk... Hazafelé nem ugrunk be oda, csak egy órára?"

A kiemelt betűs részek olyan látnivalókat takarnak, amelyek nem-turistaként is bármikor felfedezhetők, ahol bármikor eltölthet az ember 1-2 órát, és nem konkrét program, de nem is otthonülés. Számunkra szempont volt, hogy mindenképp olyan városban éljünk, és annak is egy olyan környékén, ahol 10 perces sétatávolságban is "ki lehet mozdulni", anélkül, hogy az ember bármilyen komolyabb programot tervezne... Ez az egyik, amit úgy szeretek Valenciában!

A Mercado Central kívülről - magáról az épületről a cikk végén írok :)

ke_pernyo_foto_2023-01-30_21_19_41.png

Turia, a kiszáradt folyómederből lett várospark

Most akkor képzeljétek el, hogy Budapesten a Duna olyan árvizet generál, hogy inkább az elvezetése mellett döntenek, a medrét hagyják kiszáradni, majd parkosítják. Ez történt Valenciában, és a 20. század közepétől a végéig folyamatosan fejlesztették, változtatták a kiszárított folyómeder arculatát. A 9 km-en át kanyargó zöldterület kettévágja a várost, és 18, ebből számos történelmi híd fut át felette.

Amikor kellemes időtöltés a cél, akkor a Turia sokoldalú lehetőséget ad. Pikinikterek, pálmaparkok, narancsfás ligetek, sekély műtavak és a modern múzeumi negyed várják a nezlődni vágyókat... Míg a mozgékonyaknak futópálya, külön biciklisávok, sportpályák és szabadtéri fitnessparkok adják meg, amit keresnek. Mi nagyjából 7 perc sétára lakunk az egyik Turia-lejárótól, így nem kell külön felkészülni egy kis kiruccanásra, bármikor ki lehet menni fejet szellőztetni vagy egy bérelhető ValenBisivel kicsit tekerni a parkban.

Ízelítő a Turia Parkból:

ke_pernyo_foto_2023-01-30_21_18_58.png

A modern múzeumi negyed

Nem ez a hivatalos neve, hanem "Művészetek és tudományok városa", de igyekeztem érzékletesen megfogalmazni azt, amit ott kap az ember. Santiago Calatrava tervezte a nagyjából 20 éves komplexumot - több éven át, több ütemben zajlottak az építkezések és átadások. A Zene Palotája, a Művészetek Palotája, az Opera, a Tudományok Múzeuma, a modern művészetek kiállítótereként is szolgáló Pálmaház, az Oceanográfic (azaz egy Tropicarium-jellegű állatkert) is itt találhatók. Ezek látogatása, programjai nyilván nem ingyenesek, nem is feltétlenül olcsók, de az épületek közt tett séta már önmagában elképesztő élmény. A monumentalitás Gaudí által inspiráltan jelenik meg Calatrava világhírű épületein, amelyek közt sétálva az ember óhatatlanul azt gondolja: mekkora csoda, milyen hatalom a művészet és a tudomány! És nem kicsinek érzi magát ettől, hanem beletágul a hatalmasságába... OK, ez nem volt túlzottan objektív, elég személyes indíttatásból írtam, de sokan számoltak már be hasonlókról!

A repülőről is látszik, miközben ereszkedünk Valencia felett...

ke_pernyo_foto_2023-01-30_21_18_35.png

A Botanikus Kert

A város fő botanikus kertje, amely a Valenciai Egyetemhez tartozik, 2,5 Eur / fő (normál jegy) áron látogatható, és ez nem időkorlátos! Bár már az 1500-as évek közepén elindultak itt a növénygyűjtések, tanulmányozások, egészen az 1700-as évek végéig várni kellett arra, hogy a város elkerítse ezt a részt, és múzeummal, oktatási területtel, konferenciateremmel együtt mindennapi működésbe hozza. A számos különleges növény, rengeteg pálmafa tövében elhelyeztek padokat, így akár olvasni, rajzolni, tanulni, meditálni is ki lehet járni oda. Időszakos kiállítások is szoktak lenni a kertben található kiállítótérben, erre is mindig érdemes benézni, mert egyáltalán nem csak a növényekhez köthető témákkal várnak. (Nekem például a Latin-Amerika piacainak életét bemutató fotósorozat égett nagyon az emlékeimbe.) Nyitvatartása szezonális, a sötétedéshez kötött, (télen pl. este 6-ig látogatható).

Hangulat, nyugalom január elején:

ke_pernyo_foto_2023-01-30_21_31_52.png

El Cabanyal és a Las Arenas Beach

El Cabanyal nem éppen a luxifenszi negyedek közé tartozik, viszont nagyon érdekes története van. Egykor halászok lakták ezt a kerületet, amely egyik részén többszintes épületek, birtokok voltak karcsú tornyokkal, másik felében pedig a halászok ingatag, fehérre meszelt, apró épületei nádtetővel, amiket egy-egy vihar gyakran megtépázott. Az 1700-as, 1800-as években három nagy tűz is lecsapott a környékre, így újra kellett gondolni az építkezéseket. Ezt követően egyre többen érkeztek ide nyaralni a középosztály tagjai közül, és megjelent a helyi építkezésben a modernizmus... Minden tulajdonos belevitte egyéni stílusát, így az épületek az azonos stílus ellenére, egyformának egyáltalán nem nevezhetők. Érdemes nézni a homlokzatokat, egyéni csempéikkel.

ke_pernyo_foto_2023-01-30_21_29_41.png

Időközben a környék egy kicsit lerobbant, nem is a legbiztonságosabb része Valenciának, de voltak, akik felfedezték maguknak. El Cabanyal központi szereplője lett egy fejlesztési tervnek, ami nagyjából 1600 ház lebontásával járt volna, ám ez ellen kiálltak a lakosok, és az eseményeknek Spanyolország-szerte híre ment. Bár a házak végül megmenekültek, védettséget kaptak, és bontás helyett az eredeti állapotukba való helyreállítás győzött, a rehabilitáció üteme is lelassult, így a környék egyszerre vált kallódóvá és valahogyan mégis feltörekvővé...

Innen közelíthető meg, illetve ide tartozik a Las Arenas nevű partszakasz is gyalogosan. Igazából bármelyik partját írhatnám Valenciának, hiszen mindegyik ingyenesen használható. A Las Arenas az egyik leginkább kiépített, csodás étterem-sorral és pálmás sétánnyal várja a látogatókat. Tulajdonképpen egész évben, hiszen a nyitvatartások itt nem minden hely esetén szezonhoz kötöttek, és bizony-bizony, vannak, akik a partra, ha nem is fürdeni, de sétálni, sportolni télen is kijárnak.

Az óváros: El Carmen és a Central Mercat

Erről talán teljesen felesleges külön írni, mert bármelyik spanyol nagyváros régi részeibe keveredik be az ember, mintha folyamatosan üldöznék a látnivalók. Amit én nagyon szeretek Valenciában, hogy kis, szűk, kacskaringós utcák és a tágas terek arányosan váltják egymást, amikor már azt hiszem, kész, elvesztem, ott egy nagy tér, és könnyű megtalálni a "kiutat". Itt például említésre és nézegetésre méltó terek szökőkútjaikkal a Plaza del Patriarca, a Plaza de la Virgen, a Plaza de Rodrigo Botet..., illetve a Központi Piac körül húzódó terek (és utcák). Nagyon jó Valenciában az is, hogy az emberek nem szégyellnek kiülni padokra. Imádnak, akár egyedül is ücsörögni, ilyenkor szívesen fordítják a napfény felé az arcukat, vagy beszélgetnek egymással, függetlenül attól, egyébként ismerik-e egymást.

A Plaza de Rodrigo Botet egy január végi napon...

ke_pernyo_foto_2023-01-30_21_20_03.png

Szerintem nem vagyok egyedül, de akár akarok venni valamit, akár nem, a piacozás kiváló program. Turistaként meg helyi lakosként is. Miért? Mert itt igazán el lehet merülni egy kis helyi életérzésben! Szerencsére a gyönyörű, 1928-ban átadott Central Mercat (spanyolul Mercado Central) gondoskodik "nasiról" is, hiszen több sonka-kolbász-, illetve sajtstandon lehet venni sétáló falatkákat, de ugyanígy poharas gyümölcssalátát és smoothie-t is. Európai szinten egyébként ez az egyik legnagyobb központi piac a maga 8000 négyzetméterével. Az elmúlt 2 évben pedig a piac köröli terület is teljes ráncfelvarráson esett át, a gyalogosok, biciklisták, rolleresek és mozgáskorlátozottak számára tették könnyebben használhatóvá. A helyi szemlélet szerint, "mindenki tere" lett.

A cikkben csak saját képeket használtam.

---

Üdvözöllek a blogomon, mint a neve is mutatja, engem Virágnak hívnak, és 2023. januárjától Valenciában élek a párommal. Ez az első külföldre költözésem, és mind "friss helyiként", mind pedig "turista szemmel" igyekszem dokumentálni azt, milyen is itt lenni. Ezzel nem titkolt szándékom, hogy meghozzam a magyarok kedvét egy-egy valenciai városlátogatásra, hiszen újonnan választott otthonomról azt gondolom, lenyűgözően szerethető hely. Aki pedig a kiköltözést fontolgatja, a szememen keresztül egy kicsit jobban ráláthat, neki tetszene-e Valencia... :) A blogra felkerülő fotók mind sajátok, (vagy én, vagy a barátom készítette őket), így ezek felhasználása engedélyhez kötött!

5 +1 kérdés és válasz Valenciáról, amit mindig feltesz valaki a kint élőknek

Mint minden város kapcsán, így Valenciát illetően is van pár olyan kérdés, ami időről időre felmerül a városra vagy a kinti életünkre kíváncsi emberekben... Most ezekre igyekszem átfogó választ adni. (És nem, nincs chorizóból a kerítés, ezt szögezzük le :))

1. Milyen az idő Valenciában? Hány fok van télen?

Valencia leghidegebb hónapja a január, a leghidegebb hét pedig a harmadik-negyedik általában. Napfény ilyenkor is van persze. A hűvösség reggel érezhető, 2-3 fokig is lehűlhet a levegő, de délután 2 körül már a teraszon ebédelhetünk 16-17 fokban. Általában elég tavaszias hangulat jellemzi a telet, Valencia éghajlata mediterrán.

2. Tulajdonképpen mekkora is ez a város?

Madrid és Barcelona után Spanyolország harmadik legnagyobb városáról beszélünk, amely lakosságszáma nagyjából 750 000 fő, az elővárosokkal együtt pedig kicsivel meghaladja az egymilliót. Tehát pont akkora város, amellyel Magyarország nem rendelkezik, így nincs mihez hasonlítani, hiszen nálunk a kb. kétszer ekkora Budapest igencsak "vízfejnek" számít az őt követő 150-200 000-es lélekszámú városok előtt. Valencia mérete élhető, a várost elég könnyű megismerni, otthonává tenni az embernek.

Hangulat az El Cabanyal nevű, rehabilitáció alatt álló negyedben - a környék sztorija külön cikket érdemel majd:

2021-elcabanyal.jpeg

A klasszikus óváros mellett újabb és rehabilitált belvárosi részeket is találni, illetve a belsőbb szakaszokban nagy a "pezsgő" lakónegyedek területe. Ebből kiemelkedik Russafa, ami olyan, mintha Újlipótvárost, a Bulinegyedet és a Diplomatanegyed egy részét összegyúrnánk. (Kicsit kevesebb angol legénybúcsús csapattal és több növénnyel.) Számos étterem, bár, kávézó található itt, de pilates- és jógaközpontok, ezoterikus boltok, fotográfiai labor - a világ egyik legjobbja - illetve több dizájnershop is helyet kapott itt, azaz a modern városi életérzés esszenciáját hordozza magában. (Mi is itt élünk, a választásunk nem véletlen, pontosan Russafa volt a kiszemelt cél.)

Mindezek mellett természetesen Valencia is rendelkezik külvárosokkal, "lakótelepekkel", amik inkább -parkok, hiszen gyakran például medence és saját zöldövezet is tartozik ezekhez az elkerített területekhez. Nem túl nagy, de napi szinten azért elég forgalmas reptere mellett több pályaudvar is gondoskodik a rugalmas közlekedésről más városokba, míg városon belül 6 metróvonal, 4 (időnként a föld alatt is közlekedő) villamos-, továbbá kiterjedt buszhálózat segíti a jövés-menést. (A számozás a metró és a villamosok esetén egymást követi, kvázi a villamosokat is metróvonalként azonosítják egyébként.) Külön kiemelendő, hogy sima metróval a reptérről 20 perc alatt egyenesen bent lehet az ember a belvárosban, ami európai viszonylatban szerintem kiváló! Budapestről egyébként heti 2-szer van közvetlen járat Valenciába.

Mivel 2024-ben Európa zöld fővárosává válik majd, Valencia egészen kiemelkedő bicikliút-hálózattal bír, ami még azok számára is kényelmesen használható, akik egyébként félnének a városi forgalomban tekerni. (Én.)

Egyelőre ValenBisi-t használunk, (ez a helyi "Bubi"), de majd szeretnénk saját bringákat:

ke_pernyo_foto_2023-01-13_11_16_14.png

3. Hogy néz ki a strandolás Valenciában?

Valenciában - nem feltétlen a városhatáron belül, de a városból könnyen, tömegközlekedéssel vagy biciklivel elérhetően - 6 partszakasz található, mind ingyenesen vehető igénybe egész évben. (Igen, láttam decemberben is fürdőzőket!) Ebből az északi partrészek urbánusabbak, sétányokkal, pálmafákkal, éttermekkel, míg délen a természet kedvelői érzik majd jól magukat, ahol a klasszikus homokpart mellett füves tetejű homokbuckák is láthatók. Nyilván a napernyők, napágyak bérlése nem ingyenes, de ezt mindenki maga dönti el, szükségesnek érzi-e. Jellemző érdekesség a helyiekre, hogy "banyatankkal" mennek strandolni is, ezen senki ne lepődjön meg :)

Sütkérezők 2021. augusztus 26-án a Las Arenas beach-en:

ke_pernyo_foto_2023-01-13_11_18_40.png

4. Mi a ROSSZ Valenciában?

Emellett sem szabad elmenni szó nélkül, hiszen a napfényes sávok mögött egy pici árnyék is van - kérdés, kit tántorít ez el egy látogatástól? Sok a kutyagumi a városban, erre egész egyszerűen nem adnak a helyiek, sem a lakosok, sem a hatóságok. Az utcákat takarítják ugyan, de azért érdemes az embernek a lába elé nézni. Nyáron jellemzően jobb a helyzet, mint télen, úgy vettem észre.

A közlekedés és az éttermi kiszolgálás mediterrán habitussal működik, azaz kicsit többet kell várni, mint máshol. A busz kb. menetrend szerint érkezik, (azért mindig odaér, csak pluszmínusz néhány perccel célszerű számolni), egyébként le kell inteni, mint a taxit, ha az adott megállóban több járat is megáll. Az éttermekben, kávézókban pedig simán eltelik negyedóra is, mire valaki felveszi az ember rendelését, de akkor, amikor nyelvi akadályokba ütközve a menüt fejtegetjük épp, ez még jól is tud jönni.

Személyes észrevétel, ez nem mindenkit zavar, de a spanyolok - itt legalábbis - kissé dezorientáltak az utcán közlekedve. Egyik pillanatról a másikra a legnagyobb tömeg közepén is képesek lehajolni cipőt kötni, eltereli a figyelmüket egy másodperc tört része alatt bármilyen kirakat, és baráti körök, családok egyaránt szeretnek teljes széltében közlekedni. Viszont cserébe ők sem türelmetlenek, amikor más vált irányt hirtelen, vagy ki kell kerülni valakit, így célszerű ezzel a szemmel nézni őket!

5. Itt hogy néz ki az önálló tartományi működés? Ők is függetlenedni akarnak, mint a katalánok?

Még nem merültem el egészen Valencia politikájában, viszont ugye, akárcsak Katalónia, ők is egy önálló tartomány / autonóm közösség Spanyolországon belül. Mint ilyennek, nekik is van elnökségük, parlamentjük, bizonyos kérdésekben szabad döntéshozási lehetőségeik. (Ez nem egyenlő az önkormányzatisággal, az külön van.) Saját nyelvük a Valenciano, ez rendkívül hasonlít a katalánhoz, egy olasz-francia-spanyol mixet kell elképzelni. Nem szabad dialektusnak, nyelvjárásnak nevezni, ezek mindegyike teljesen önálló nyelvnek minősül! Azonban, pl. a katalánokkal szemben itt csak lokálpatrióta szinten "erőltetik": minden ki van írva így is, a hivatalokban használják, az iskolában a gyerekek tanulják, de egymás közt a városban a Castellano elterjedtebb. (Azaz a "spanyol spanyol".) Vidéken más a helyzet, de annak a felfedezése még várat magára.

...csak az egyik kedvenc épületfotónk a városból:

ke_pernyo_foto_2023-01-13_11_20_14.png

Függetlenségük, saját kultúrájuk, hagyományaik fontosak nekik, de elfogadással viszonyulnak Spanyolországhoz, tehát az egész független részeként kezelik magukat, szemben a katalánokkal, akik legszívesebben önálló állammá válnának. Erről érdekes megfigyelésem egyébként, hogy amíg Barcelonában az ablakokban rengeteg helyen a tartományi zászló lóg kint, ezzel demonstrálva, hogy az adott lakó a leválást támogatja, Valenciában ez nagyon ritka látvány. Gyakoribb, hogy ez is-az is kint van, tehát a valenciai zászló és a spanyol is, vagy épp, csak az egységet szimbolizáló spanyol.

+1. Milyen a népesség átlag életkora?

Statisztikákat nem néztem, de sok az idős és a fiatal is, bár utóbbiak gyakran mennek el máshová tanulni - ide meg érkeznek helyettük mások -, illetve, az egész népesség-eloszlás harmonikusabbnak hat, mint pl. Magyarországon. Amiért a fiatalok még jellemzően elhagyják nemcsak a régiót, hanem akár az országot is, hogy a megélhetés elég turizmus-központú, aki meg nem ebben akar ténykedni, annak nehéz dolga van. A multicégek tekintetében mind Barcelona, mint Madrid vonzóbb célhelyszín. Viszont program- és művészetpártolók, szeretik a különleges és újhullámos helyeket, és állítólag könnyű itt vállalkozást felfuttatni, ha valaki ráérez az érdeklődők igényeire - na, majd meglátjuk! :)

Személyiségi jogokat semmi esetre sem sértő street fotó: (Russafa negyedben)

ke_pernyo_foto_2023-01-13_11_22_24.png

A cikkben szereplő képek készítője a barátom, Erdős Dániel, így minden szerzői jog őt illeti meg.

---

Üdvözöllek a blogomon, mint a neve is mutatja, engem Virágnak hívnak, és 2023. januárjától Valenciában élek a párommal. Ez az első külföldre költözésem, és mind "friss helyiként", mind pedig "turista szemmel" igyekszem dokumentálni azt, milyen is itt lenni. Ezzel nem titkolt szándékom, hogy meghozzam a magyarok kedvét egy-egy valenciai városlátogatásra, hiszen újonnan választott otthonomról azt gondolom, lenyűgözően szerethető hely. Aki pedig a kiköltözést fontolgatja, a szememen keresztül egy kicsit jobban ráláthat, neki tetszene-e Valencia... :) A blogra felkerülő fotók mind sajátok, (vagy én, vagy a barátom készítette őket), így ezek felhasználása engedélyhez kötött!

Valenciai íz-kalauz - a legfinomabb helyi falatok és kortyok

A helyi ízekkel mindig fokozható egy-egy utazás, kiruccanás, vagy akár a kint élés élménye is. Valencia legjavából válogattam!

A tradicionális és eredeti paella

Ezt a legtöbben nem tudják, én pedig lelkesen szeretem róla tájékoztatni az embereket, hogy az eredeti paella bizony Valenciából ered, az az otthona. Ez annak köszönhető, hogy a város déli régiójában rizsföldek terülnek el, itt terem a paella-rizs, így értelemszerűen, jó pár ételt felhúztak erre. A paella nevű spanyol nemzeti ételben eredetileg semmiféle tengeri dolog nem volt, helyette főként csirke- és nyúlhús, zöldbab és lóbab, illetve csiga kerültek a fogásba. Vagyis, kerülnek mai napig is, ugyanis a sűrű alaplével, tűzön, serpenyőben készített, jó sok sáfránnyal fűszerezett rizses étel eredeti formájának ez részét képezi.

Hol érdemes enni? Úgynevezett "arrozería" nevű helyeken, ami szó szerint azt jelenti: rizsező. Aki esetleg félne a csigától, az találhat sima csirkés változatot is, de elérhető sok helyen az ország más régióiban elterjedt tengeri herkentyűs paella is. Sőt, ami nekem például kedvencem, ez ízlett eddig legjobban, a vegetáriánus paella, amibe babfélék, hagyma és sült paprika kerülnek. Az északi strandok mentén Valenciában - Las Arenas beach, La Malvarrosa, Patacona beach - számos étterem vár "turistabarát" paellával, mert azért azt ők is tudják, hogy a csiga van, akinek kicsit sok lenne...

Ez az eredeti valenciai paella egy Patacona beach-i étteremben, nyúllal és csirkével, ám csigátlanítva. Ahogy kell, nagy serpenyőben felszolgálva, amiből mindenki szed magának:

ke_pernyo_foto_2023-01-12_8_36_03.png

Bocadillo, azaz szendvics - ezúttal CSAK sonkával vagy kolbásszal

A hosszúkás, bagett-szerű kiflikbe nem tesznek mást, mint ibériai sonkát - vagy igény szerint salchichón, esetleg chorizo vastagkolbászt - és kész is a szendvics. Semmi saláta, semmi sajt, és pláne, semmi vaj vagy majonéz. A magyar ízlésnek ez talán egy kissé túl natúr, de szerintem mindenki meglepődne azon, hogy valójában milyen finom. A nagyon friss kenyér-íz, hozzá a hús füstösségének találkozása igazán jól működik együtt ebben a Spanyolország-szerte jellemző, Valenciában sok-sok helyen elérhető ételben.

Hol lehet enni? Szendvicsbárokban, amelyek részben úgy festenek, mint egy hentes, ahogy lógnak a plafonról a sonkák, részben pedig beülős helyek, mint egy gyorsétterem.

Horchata vagy Orxata

Castellano, azaz spanyol nyelven az előbbi, míg Valenciano-ul az utóbbi írásmódot használjuk erre a desszertnek is beillő italra. A tradicionális valenciai orxata chufa-ból, azaz tigrismogyoróból készül, durva megfogalmazásban egy sűrű és édes növényi tej, amit úgy lehet fogyasztani, mint egy turmixot. Minimális magtej-ízzel rendelkezik, de a nagy mennyiségű cukornak hála, ami belekerül, ez leküzdhető akadályt jelent még nekem is, aki amúgy minden növényi tejtől rosszul vagyok. Háromféle állagban érhető el, van a sima, selymes állagú, aztán a semi-granizado, ami félig-jégkásást takar, illetve a granizado, ami gyakorlatilag egy jégkása. A nyári 38 fokban el is kél, amúgy a valenciaiak mindent szeretnek, ami jégkása-formában fordul elő.

Hol érdemes inni? Úgynevezett "orxatería" nevű helyeken, azaz orxatázókban. Ezek közül az egyik legfelkapottabb a Daniel nevű, az orxata a specialitásuk, de igazából egy kávézót, cukrászdát kell elképzelnie a magyar szemnek. Egy másik, ami inkább a helyiek és a belföldi turisták körében népszerű, tradicionálisabb, a Santa Catalina, itt az orxata mellett az országszerte méltán népszerű heti betevő churros is beszerezhető annak, aki szereti. És a hangulat is klasszikus spanyolos, mozaikcsempével, tonett-székekkel, hangzavarral... :)

Orxatázás az egyik Santa Catalinában:

ke_pernyo_foto_2023-01-12_8_53_22.png

Fartón, a "száraz fánk"

Legalábbis én így hívom ezt a süteményt, mert fánk-jellegű ugyan, de annál valóban szárazabb, cukrozott tetejű, aránylag natúr ízű, hosszúkás formájú nasiról beszélünk. Ezt főleg az orxatába szokták tunkolni, sőt, a kettőt gyakran együtt, menüben kínálják. Valenciában ugyanis nem olyan népszerű a churros, mint pl. Madridban, itt néhány helyen lehet kapni, nem minden sarkon - de fartón szinte mindenhol van.

Hol lehet enni? Bárhol, ahol orxatát is adnak, azaz cukrászdákban, büfékben és tradicionális, nem újhullámos kávézókban is gyakran.

Agua de Valencia, azaz "Valencia vize"

18 éven aluliak számára tilos! A felnőtt olvasók viszont bátran kóstolják meg ezt a csodát. Nem olcsó, az összetevői miatt ez majd indoklást is nyer, és többnyire a turisták isszák, de ez még itt lakóként is megéri néha-néha, nézzenek turistának, sebaj! A long drinkben található vodka, gin, cava - ez a spanyol pezsgő -, illetve narancslé.

Hol lehet inni? Számos bárban, étteremben, de nem mindenhol. A spanyolosabb helyeken azért jellemzően előfordul.

Agua de Valencia:

ke_pernyo_foto_2023-01-12_8_37_55.png

Plusz egy: a frissen facsart narancslé

Több standon lehet venni város-szerte, de szinte minden szupermarketben van facsarógép is, így Valenciában tényleg bármikor hozzá lehet jutni egy jó kis juice-hoz. Itt egyébként dobozos narancslevek közt is lehet frissen facsart verziót beszerezni, amelyeknek a szavatossága általában 3-4 nap, ízük pedig kiváló, üti a teljesen friss szintet!

Mi a helyzet a városi narancsokkal?

Valencia utcái telis-tele vannak narancsfákkal, amelyeken a termések beérési szezonja télen, december-januárban esedékes. Ezekről érdemes tudni, hogy nem ehető narancsok, hanem díszgyümölcsök, illatuk azonban erős. Na jó, egyértelműen nem mérgezőek, meg lehet egyszer kóstolni, ahogy az én barátom is tette... De itt gyorsan rájön az ember, hogy elég keserű ízűek, és nem akar hazavinni egy vödörrel. A fogyasztásra alkalmas narancsligetek a várostól kijjebb találhatók, szerveznek ide látogatásokat is, egyébként régió-szerte sok van belőlük, így garantált a mindig friss és aránylag olcsón beszerezhető gyümölcs a háztartások számára. Hogy pontosan mitől különleges a valenciai narancs, miért lehet róla áradozva beszélni, arról pedig egy másik cikkben írok majd!

A valenciai városi narancsfákat tavaly meg is festettem, (a kép azóta elkelt):

284174371_1659038434451840_3017805287964182385_n.jpeg

---

Üdvözöllek a blogomon, mint a neve is mutatja, engem Virágnak hívnak, és 2023. januárjától Valenciában élek a párommal. Ez az első külföldre költözésem, és mind " friss helyiként", mind pedig "turista szemmel" igyekszem dokumentálni azt, milyen is itt lenni. Ezzel nem titkolt szándékom, hogy meghozzam a magyarok kedvét egy-egy valenciai városlátogatásra, hiszen újonnan választott otthonomról azt gondolom, lenyűgözően szerethető hely. Aki pedig a kiköltözést fontolgatja, a szememen keresztül egy kicsit jobban ráláthat, neki tetszene-e Valencia... :) A blogra felkerülő fotók mind sajátok, (vagy én, vagy a barátom készítette őket), így ezek felhasználása engedélyhez kötött!

Ahol a legmagasabb a napos órák száma...

...Legalábbis, Spanyolország-szerte. Ez Valencia. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy ezért költöztünk pont ide Budapestről, de azért benne volt a pakliban. Az első bejegyzésben minden olyasmit összeszedek Nektek, amit ÉN személy szerint szeretek Valenciában, és ami belejátszott, hogy a párommal közös döntésként, ezt a várost választottuk új otthonunknak.

ke_pernyo_foto_2023-01-11_17_55_04.png

Magyar szemmel Valencia

Még frissek-újak vagyunk Spanyolország harmadik legnagyobb városában, ami lakosságát tekintve a magyar főváros kb. felét teszi ki. A "hasznos városrészek" viszont sokan vannak, azaz tágas az a tér, amelyben az ember nézelődhet, ehet-ihat, szórakozhat, kulturálódhat. Magyar szemmel az egyik első komolyabb furcsaság, hogy a spanyolok a főzést mintha nem igazán kedvelnék, ellenben napi szinten ülnek ki a teraszokra - a 16-18 fokban bizony januárban is, ami a leghidegebb hónap Valenciában - mert valahogy úgy vannak ezzel, hogy "most kell magunkat jól érezni, nem holnap", így mindig megragadják az alkalmat egy kávéra, sörre, borra vagy kisebb vacsorára. Ünnepek alkalmával is a házon kívül fogyasztást preferálják az otthoni vendégfogadással szemben. Emellett, egyedül is szívesen ücsörögnek be és ki ide-oda, kortól, nemtől, társadalmi státusztól függetlenül.

Valenciai hölgyek a teraszon 2021. augusztusában:

ke_pernyo_foto_2023-01-11_17_45_03.png

Spanyol tányér

Magyarországon a tányér minél inkább meg van pakolva, annál jobb, de a spanyolok nem így vannak ezzel. A tapas-kultúra valójában azt jelenti, hogy a kellemes italok mellé kikérnek egy-egy kis tányérkán finomságokat, hogy jobban csússzanak a sörök, borok, vermutok. Sangriát jellemzően a turisták isznak, bár van Valenciában egy nagyon finom, ahhoz hasonlatos ital, a "Tinto de verano", azaz a "A nyár vöröse", amelyet náluk is szoktam elvétve látni az asztalokon. Míg itthon egy "tapasbár" általában éttermi élmény, hiszen "ma este akkor jó kis spanyol kaját eszünk", Valenciában a tapas minden egyes nap velejárója, ahogy a bárbéli időtöltés is - és bizony szinte minden bárban van tapas. Vagy minimum "pintxo", ami kis falatnyi szendvicseket takar mindenféle feltétekkel véres hurkától a kolbászkrémen át a kecskesajtig, és alapvetően Baszkföldről ered.

Pintxo-k - a fogyasztás zárásával, fizetéskor meg kell mutatni a nálunk lévő pálcikákat, mivel amúgy szabadon, pultról lehet begyűjteni a falatkákat.

ke_pernyo_foto_2023-01-11_18_02_10.png

Az új meg a régi meg az ember maga

A Mediterráneum egyik legvonzóbb vonása nyilvánvalóan az építészet, a kis macskaköves, szűk utcák, az egyszer homokszínű, máskor színes épületek és az aprócska boltok... Node, Valencia némiképp kilóg a sorból, ugyanis, bár nagyon szép óvárossal rendelkezik, a Santiago Calatrava által tervezett Művészetek és Tudományok Városa nevet viselő kulturális épületegyüttes monumentális, modern, futurisztikus és egészen különleges hatást, arculatot ad a városnak. Nem véletlenül vált az elmúlt nagyjából 20 évben, amióta elkészült, különböző forgatások és események helyszínévé, továbbá varázsol el időről-időre sokezer látogatót. A város felújításairól egyébként a vezetés úgy nyilatkozik, hogy szeretnék, ha minden ember valóban otthonának érezné Valenciát.

Grandiózus épületek:

ke_pernyo_foto_2023-01-11_17_53_02.png

Valencia másik különlegessége - amelyhez kapcsolódva egyébként ez a városrész is elterül - a Túria nevet viselő kiszáradt folyómeder. A Túria folyót az 1957-es nagy árvíz után inkább a várostól délre terelték, a medrét pedig parkosítottak az évek során - végül 1986-ban került átadásra. Mostanra a város egyik legkomolyabb közösségi élményt, sportolási lehetőséget, természeti közelséget, romantikus andalgást és mindennapi feltöltődést biztosító terepe. Összesen 9 km-es zöldterületként fut végig a városon, felette pedig 18 csodálatos, történelmi híd köti össze a város oldalait egymással. (És a mi egyik személyes kedvencünk is Valenciában.)

Parttól partig

Valenciában mind a 6 partszakaszt ingyenesen lehet használni. Míg a kikötőtől északra elterülő strandok urbánusak, tágas, pálmák és éttermek övezte sétánnyal, addig dél felé haladva természetes környezetet, zöld tetejű homokbuckákat találni... Amelyek után aztán El Salernél, ez már Valencia egyik elővárosa, egy nemzeti park széléhez ér az ember. Az El Saler nevű partszakasz egyébként csodálatos, bár eddig csak téli szezonban láttuk, nagyon várom, hogy strandolóként is kipróbálhassam.

El Saler 2023. január 4-én:

1a523d70-79ef-401c-b515-a5c09ca04995.JPG

---

A háttérsztorink:

2019. nyarán Barcelonában azt éreztük, ez az első város külföldön, ahol tudnánk élni. Azonban a katalán helyzet számunkra nem túl biztató, pláne, hogy az "eredeti" nyelvet, a Castellano-t, amit mi spanyolként ismerünk, ők nem szívesen használják, rögtön két nyelv pedig sok lett volna a nulláról. Aztán egymástól függetlenül, mindketten olvastunk Valenciáról, ami szintén nem kisváros, de annyival kisebb, ami élhetővé teszi, itt a saját nyelvüket, a Valenciano-t nem annyira erőltetik, és nem is akarnak önálló állammá válni. Viszont sok ponton hasonló a két város hangulata, és mindkettő rendelkezik tengerparttal - aminek híján Madrid például szóba sem jöhetett. Egyenes repülőjárat van Budapestről, 3 órás az út, így a látogatások is könnyen megoldhatók. A covid 2 évében álmodoztunk, tervezgettünk, végül mindennel együtt, ideértve az én szövegíró vállalkozásom lezárását és a barátom felmondását a munkahelyén, úgy döntöttünk, kiköltözünk, és 2022. novemberében már lakást is találtunk kint... A folyamat pedig január elején ért "finisbe".

süti beállítások módosítása